Díjugró edzésterv Rakéta nevű
-Kanca
-4 éves
-Német sportló
lovam számára
 

Hétfő: magasugrás, szabadon ugrás
Kedd: Könnyített edzés
Szerda: Kemény edzés
Csütörtök: Pihenőnap
Péntek: Futószár
Szombat: Normál edzés
Vasárnap: Tereplovaglás

Minden reggel:
Reggel bemegyek a lovamhoz. Adok neki egy öl szénát, sportlótakarmányt, zabot, és míg eszik, kitakarítom a bokszot. Miután az evéssel végzett, ráteszem a kötőféket vezetőszárral együtt, és kivezetem az istálló előtti csutakolóba. Gumivakaróval kezdek neki a kosz eltávolításának, és ha ezzel megvagyok, a szőrkefével folytatom, míg csillogó nem lesz a szőre. Mindenhol végigpucolom, és a sörényfésűvel a sörényét és farkát is csomómentesítem. Egy nedves ronggyal áttisztítom a szem és orrnyílásait, majd egy másikkal a végbélnyílás környékét is áttörlöm. Ezután felkérem a bal első lábát. Ha Rakétának jó napja van, hiszti nélkül feladja, ha viszont rossz kedvű, pár percig győzködnöm kell. Sorban végighaladok mind a négy lábán, és kipucolom belőlük az összes koszt. Mikor a patakaparással végeztem, átsimítom a lábait, nincs-e rajtuk sérülés. Rakéta azonban teljesen egészséges.
Nyergelés:
Rakéta kissé unottan vár rám, ami megtévesztő lehet. Amint azonban meglátja a nyerget és kantárt, fellelkesül. Élénken horkantgatva, készségesen nyitja száját a zabláért, és míg én a torokszíjjal vagyok elfoglalva, a zablát rágja. Ezután felteszem a hátára a nyerergalátétet. Eligazítom, hogy szép simán feküdjön a lovam hátán, majd felemelem rá a nyerget is. Befűzöm a hevedert, és becsatolom. Rakétának esze ágában sincs felfújni magát, így elég egyszer meghúznom a hevedert. Még egyszer ellenőrzöm a nyeregalátétet, és felteszem az ínvédőket. Ezután eloldozom a Rakétán lévő kikőtőszárat, és a kötőfékkel együtt a csuatkolóban hagyom. Elindulunk a pálya felé. Mikor megérkezünk, leengedem a kengyelt, és fellendülök a ficánkoló kanca hátára.
Magasugrás, szabadon ugrás:
Rakéta teljesen bezsong, mikor meglátja az első akadályt. Amint jelzek, kilő, és szinte eksztázisban ugorja át. Arcán az a tipikus "elégedett vagyok a világgal" kifejezés ül. A következő ugrásnál már kissé megnyugszik, így összedettebben ugorja át, lábai gyönyörűen maga alá húzva. Jókedvűen ugorja át a többi meredeket is, majd leszállok róla. Még tele van energiával, így leemelem a nyerget, lecsatolom a kantárszárakat és szélnek eresztem az ugrófolyósón. Elismerésre méltó eleganciával repül át a magas akadályok felett, és éber tekintettel keresi a következőt. Megfordítom, és újra az ugrófolyósóra irányítom. Még párszor megcsinálja, és bár a szőre már verejtékes, menne még tovább. Én azonban nem akarom túlhajtani, így visszateszem rá a szárakat, és felviszem a csutakolóba.
Könnyített edzés:
Mikor Rakéta elindul az első akadály felé, kicsit visszafogom. Ma nincsnek meg a szokásos magasságok, így ezeket ügetésből is képes lenne átugrani. De azért ő teljes sebességgel rontana neki, ha hagynám. Az akadály előtt négy méterrel kicsit kiengedem, így megfelelő távolságból és lendülettel tudja átugrani az akadályt. Ezután egy X felé irányítom, és szépen a közepe felett ugorja át. Rövid vágtában közelítjük meg a meghívó oxert, amit játszi könnyedséggel ugor át. Ezután jön a téglafal kerítéssel. Rakéta ezt kicsit magassabban ugorja át a kelleténél, de nem baj, mert biztosan fog talajt. Kicsit kiengedem a szárat, hogy át tudja ugrani a triple bart, ami következik. Ezt egy hosszú, lapos ugrással viszi át, majd még jön egy alacsony meredek. Miután azt átugrotta, megpaskolom a nyakát, és lelassítok. Bár még menne, az edzés véget ért.
Kemény edzés:
Ez már igazán Rakétának való feladat. A magas akadályok felkeltik benne a versenyszellemet, ami nekem tökéletesen megfelel. Hosszúra engedett szárral indítom el, ő pedig vadul ront neki a 150 centi magas meredeknek. Átugorja, és gyorsvágtában halad tovább. A következő akadály egy vizesárok. Ennek túl gyorsan indul neki, így rövidítek egy kicsit a száron. Rakéta kelletlenül bár, de lassít. Miután sikeresen átrepülte a meredek alá tett vízzel teli tálcát, ismét engedem, hadd menjen. Sokkal lelkesebben indul tovább, és már a triple bart stíröli. Ehhez hosszú ugrásra van szükség, így hagyom, hadd menjen a saját tempójában. A hátsó lábaira helyezi a súlyt, és elrugaszkodik. Sikeresen földet ér a másik oldalon, és megy tovább. A most következő részeg oxer nem csak magas, de széles is. Rakétának azonban meg se kottyan, elegánsan lealázza az akadályt. Itt jön az Antonio lovasfarm mumusa. Egy magas kőfal, mögötte vizesárok. Rakéta azonban nevetve repül át a legtöbb lónak gondot okozó akadály felett. Utána már csak néhány merdek jön, amit a lovam fel se vesz. Büszkén vágtázik le a pályáról, a sikere biztos tudatában.
Normál edzés:
Ez az edzés egyszerű akadályokból áll. van néhány nehezebb, de a legtöbb egyszerűen átugorható. Rakéta kicsit unalmasnak találja a 130 cm magas meredekeket, de ma nem akarok ennél magasabbat ugratni. Kissé duzzogva ugor, de ez nem akadályozza meg benne, hogy élvezze a munkát. Egyre gyorsabban akar menni, mondván, hogy ha már nem ugorhat nagyokat, legalább vágtázik egy jót. De nem engedem, hiszen ez csak egy normál edzés. Elérünk lovam kedvencéhez. A 155 cm magas köfal a mai edzés legmagasabb akadálya, így Rakéta ezt ugorja át a legnagyobb örömmel. Ezután már csak 130-140 cm magasak vannak vissza, amiket annyira azért nem élvez, mint a kőfalat. De azért a legjobbat hozza ki magából, így a szokásos remek edzést tudhatom le, miután átugrotta az utolsó oxert is.
Futószárazás:
Rakéta ezeken az edzéseken kifejezetten unatkozik. A körbe-körbe menetelés nem élénkíti fel túlságosan, de hát erre is szükség van. A bemelegítés alatt szinte elalszik, és az ügetést is roppant unalmasnak találja. Miko végre vágtázhat, olyan lendülettel lódul neki, hogy szinte elránt. Hagyom, hadd galoppozzon egy keveset, majd rövid vágtát kérek tőle. Keletlenül engedelmeskedik, és lelassít. még pár percig váltogatom vele a jármódokat, majd behívom a kör közepére. megdícsérem, amit kegyesen el is fogad, majd kiküldöm a körre, csak most a másik kézre. megismétlem vele a korábbi feladatokat, majd felviszem az istállóba.
Tereplovaglás:
Ilyenkor általában társaságban lovagolok ki, legtöbbször Maryvel, az oktatómmal. Kimegyünk az Antonio Lovasfarm hátsó részén lévő erdőbe, és lovagolunk egy 1-1,5 órát. Mary általában Marcuson ül, mert ő az egyetlen ló, akit Rakéta elfogad. Rakéta kedvence a terepakadálypálya, amit az Antoniobeli gondos kezek  építettek fel. Az a néhány farönk, hordó és gumiabroncs imádattal tölti el, és földöntúli élvezettel hagyja őket maga mögött. A tereplovaglást mindig egy jó kis vágtával zárjuk. Rakéta ilyenkor  mindent belead, hogy leelőzze Marcust. Általában döntetlennel zárul, de néha sikerül leelőzniük egymást.
Minden verseny előtt:
Mielőtt Rakétát feltenném a lószállítóba, bepakolom a szükséges felszereléseket. Lecsutakolom a kancát, és befáslizom a lábait és farkát. Könnyű utazótakarót terítek rá, és rakok ki egy kis szénát, hogy ne unazkozzon út közben. Rövid, de nem kényelmetlenül szoros kötéllel kikötöm, és még egyszer ellenőrzöm, hogy minden rendben van-e.
A helyszínen kivezetem a lovamat a lószállítóból. Leszedem róla a fáslit, és gyorsan átkefélem a szőrét. Még egyszer kikaparom a patáját, és átadom Marynek, aki rendszerint elkísér a versenyekre, és szurkol nekünk. Míg Mary megtartja a kancámat, megnézem a pályát. Ezután felszerszámozom Rakétát, és bemelegítünk. Mikor kezdődik a verseny, csillogó szemmel, megfeszített izmokkal megy be a pályára, és minden porcikája azt üvölti: győzni akarok!

Copyright © Salem, 2011